Emberszelídítés (2012. szept. 16.)
Emberszelídítés
Textus: Jak 2,1-9
Lekció: Zsolt 19,8-15
Szolnok, 2012. szeptember 16.
1. ZSOLTÁR: ISTENI ÉS EMBERI SZÓ
A nyelv bűnei – erről ír a mai szakaszban Jakab. Testvérek jelentős különbségek vannak Isten és az ember szavai között. Isten igéje, Isten szava tökéletes, olvastuk a Zsoltárban. Szava határozott szó, bölcs szó. Bölccsé teszi az együgyűt. Tiszta szó. Melynek ereje van. Helyes, világos, igaz.
Milyen az ember szava? A zsoltáros azért könyörög, hogy az Isten fogadja kedvesen szájának mondásait. Miért kell könyörögnünk? Azért, mert a mi szavunk ellenkezője Isten szavának: nem tudunk határozottak lenni az igazságban, és ennek a határozatlanságnak eredménye, hogy az emberi szó nem képes bölcsebbé tenni. Az ember szava nem világos, hanem homályos, kétértelmű, vagy egyenesen hamis. Hiányzik az az erő, amely Isten szavát jellemzi. Egyszóval tisztaság helyett tisztátalan az ember ajka.
2. ÖNMAGUNK MEGFÉKEZÉSE, SZELÍDSÉG
Amikor Jakab levelének első fejezetével foglalkoztunk, akkor már többször is előkerült az emberi szó problematikája. Olyan kérdésként hozta ezt elő Jakab a gyülekezetben, amely a hitünk tevékeny, aktív megvalósításának fontos kérdése.
Három szempontot említ a tiszta hit megvalósításaként:
A nyelvünk megfékezését alaposabban is kibontotta az első fejezetben. Azt kéri a tanítványoktól, gyülekezeti tagoktól, hogy legyenek gyorsak, de egyúttal késsenek is. Miben legyenek gyorsak? A hallásra, a mások szükségének megértésére, a segítségkérés felismerésére, a bölcs cselekvésre.
És miben legyünk késedelmesek, lassúak? A megszólalásban, a mások megszólásában, a haragban, az indulatban. Fékezzétek meg nyelveteket, az indulatotokat. Uralkodjatok önmagatokon, fékezzétek magatokat, csillapítsátok magatokat. – Komoly, súlyos feladatként hangsúlyozza ezt többször is.
3. PÉLDÁK
Jakab nagyon sok példát sorol ennek csillapításnak, megfékezésnek, önuralomnak a nehézségéről. Sok kép, ami segít megértenünk az emberi szó működési mechanizmusát, és felerősíti a hívő felelősségünket!
ZABLA
Lovak szájában a zabla. Egy kis fémdarab (szájvas), amellyel egy egészen nagy test válik irányíthatóvá. A régi magyarok a zablát féknek hívták. A zabla másnéven zabola, amely rögtön érthetővé teszi e szavunk eredetét. Megzabolázni az indulatokat. A zabla a ló szájában ott helyezkedik el, ahol már nincs foga. Kényszerítésen alapuló idomítási módszer, tulajdonképpen fájdalmat okoznak az állatnak az irányítás során. Keményebb szájú lovaknál használják az ún. feszítőzablát, amely egy további alkatrésszel a ló nyelvére gyakorol erősebb nyomó hatást. Hogyan gyakoroljuk mi az önuralmat? Ilyen fájdalomérzettel érhetünk el sikereket?
HAJÓKORMÁNY
A hajó kormánya. Már a zablánál is feltűnő, hogy nagy testű állatot egy kis méretű eszköz befolyásolja. A hajó kormányánál ez a méretbeli különbség még feltűnőbb. A 100 éve elsüllyedt hatalmas Titanicot is egy kicsinyke kormánykerék irányította.
A nyelv is kis tag, mégis nagy dolgokkal kérkedik, nagy dolgokat vallhat magáénak. Egy kicsi tag, amely egy egész emberről, a lélekről árulkodik. Nagy befolyással bír, sokakra gyakorol hatást.
Testvérek talán nem is gondolnánk néha, hogy hatást gyakorlunk szavainkkal. Lili két hét óvodai „gyakorlat” után tegnap azt mondta öccsének, hogy „nem vagy a barátom”. Megkérdeztem hol tanulta, mire megerősítette az óvodában. Már kisgyermekként, a kis értelmükkel szinte szivacsként isszák egymás szavait. Hatnak egymásra. Kétségtelen, hogy nem az óvónő mondta ezt, hanem a kis 3 éves kortársak egyike, másika.
Természetesen ezt a jelentős hatást pozitív irányba is gyakorolhatjuk. Ez lenne feladatunk. A metodista egyházrendünk így fogalmazza meg az egyház küldetését: megbízatásunk, hogy az embereket Jézus Krisztus követésére vezessük el, hogy a világ megváltozzon. Ez a fő célkitűzés, amelyre minden tettünknek és szavunknak, megszólalásunknak irányulnia kellene.
Ebben az vezetésben döntő jelentősége van a szavainknak. Istennek tetszett ugyanis, hogy az emberi szó gyengeségét, erőtlenségét, bolondságát használja mások megtérésre vezetésében. Pál apostol az igehirdetés kapcsán beszél a szó gyengeségéről és bolondságáról. Amely megállapításában természetesen egyúttal az ellenkezőjéről is beszél: hiszen nem erőtlen, nem gyenge a szavunk, mert Isten ereje mutatkozhat meg benne. Ő győz meg, és állít a szón keresztül sokakat a maga szolgálatába. Erre képes az igehirdetés, erre képes a mi halk szavunk, sok beszélgetés, bizonyságtétel. Nem magunkban, hanem Istennel együtt!
TŰZ
Jakab az emberi szóról azt mondja tűz. Tűz, mert egy kis szikraként nagyon szomorú hatásra is képes, nagy kárt képes okozni. Van-e olyan mondat, amire még évek múltán is emlékeztek? Egy szó, ami ma is szúr, fájdalmat okoz. Egy-egy szószikra, emberek közötti kapcsolatokat égethet szét, vezethet szakadásba, dönthet romlásba. Egy parányi tűz nagy erdőt gyújthat fel. A nyelv is tűz, gonoszság egész világa.
KETTŐS BESZÉD
A befejező példákban a hívők kettős beszédét ítéli meg. Jöhet-e ugyanabból a forrásból édes és keserű víz? Sós forrás adhat-e édes vizet? Teremhet-e a füge olajbogyót? A szőlő fügét? Jöhet-e ugyanabból a szájból áldás és átok? A kettős beszéd itt nem politikai értelmű, hanem lelki. A gyökere ugyanaz: egy belső következetesség, hitelesség. Akihez tartozom, akit szolgálok, aki vagyok – újjászületett, új életben, abban is járjak, abban éljek és beszéljek. Az édes forrás adjon édes vizet. A füge fügét, a szőlő szőlőt teremjen. Teremjünk a megtéréshez méltó gyümölcsöket!
ÁLDÁS ÉS ÁTOK
Mózes mondja ezt a népnek: Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet! (5Móz 30,19). Mózes nem azt kéri a Lélek által buzdítva, hogy válasszunk ebből és abból is kicsit. Vagy alkalmanként ezt vagy azt. Válaszd ezt vagy azt. Gyakorold csak az egyiket, az életet, az áldást. Ezt válaszd, ebben élj!
4. SZELÍDÍTÉS
Testvérek hadd fejezzem be Pál apostol kérdésével. A Római Gyülekezetnek írja ezt: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a nyomorult testből?” (Rm 7,24) Mondhatnánk így is: ki vált meg engem? Vagy másként ki szelídít meg engem?
Jakabnál bukkant fel a megszelídítés kifejezés. Azt írja, hogy az ember mindenfajta vadállat, madár, csúszómászó, tengeri állat megszelídítésére képes – ezen a nyáron rozmárokat láttunk ügyesen labdázni és az embernél jóval nagyobb emlősök puszikat adtak az idomár arcára.
De a nyelvet az emberek közül senki sem képes megszelídíteni. Ugyanígy a nem vagyunk képes magunk megszabadítani magunkat, vagy megváltani magunkat. Erre egy külső erőre van szükségünk. Isten erejére. Ebben a szakaszban most a megváltásnak arra a különleges megközelítésére jöhetünk rá, hogy tulajdonképpen a mi isteni megszelídítésünk történik benne.
Nem olyan erőszakkal, ahogy a lovas teszi a szájvasat a ló szájába. Sokkal jobban fejezi ki a Kis hercegnek a Róka: a megszelídítés kapcsolatteremtés. Kapcsolat Isten és ember között. Egy kapcsolat nyitánya, amely elkezdi átformálni gondolatunk, szavunk, beszédünk, cselekedetünk. A Róka így beszél erről: „Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...”
Isten megszelídíti az embert. A vele való kapcsolatban megváltja, megszabadítja a halálra ítélt testből, az indulatoktól, a haragtól, a tüzes nyelvtől. Neki van hatalma, ereje arra, amivel mi küzdünk, s talán el sem tudjuk hinni, hogy van belőle megváltozás. Segítsen és erősítsen minket az Isten Lelke, hogy azzal a nyelvvel amivel áldjuk az Urat, egyúttal jó bizonyságként áldjuk azokat, akik az ő teremtményei, akik ugyanúgy megváltásra és Isten szeretetére szorulnak, mint mi! Ámen!
