Szentháromság - Az Isten megismerése (2010. máj. 30.)
Szentháromság ünnep
Szentháromság – Az Isten megismerése – Textus: Rm 5,1-5
Lekció igék: Zsoltár 8,4-10 / Péld 8,22-31 / Jn 16,12-15
Szolnok, 2010. május 30.
IMÁDSÁG
Urunk, szeretnénk megismerni téged. Te belénk oltottad a vágyat, hogy téged keressünk, téged kutassunk. Így kérünk ma arra, hogy jelentsd ki magad számunkra, hogy megismerjünk, és elfogadjunk téged!
1. BEVEZETÉS – A HÁROMSÁG ÜNNEPE
Kedves testvérek, a Pünkösd utáni első vasárnapon a Szentháromságot ünnepeljük, a Szentháromság vasárnapját tartjuk. Az egyházi évnek erre a vasárnapjára a legnagyobb ünnepeinken túl vagyunk: karácsonykor Jézus születésére, húsvétkor Jézus halálára és feltámadására emlékeztünk, múlt héten, a Szentlélek kitöltését, az egyház születését ünnepeltük. Különleges vasárnap ez a mai: az Isten teljessége erre a mai napra együtt van, megérkezik. Együtt ünnepelhetjük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Együtt ünnepelhetjük a háromságos Istent, aki három személy, és mégis egy, egyetlen lényeg. Ma ennek a titoknak az ünnepe van!
2. A HÁROMSÁG TITKA
Hogy lehet egy titkot ünnepelni? A titkokat általában megfejteni szeretnénk. Nem elfogadni, nem bele nyugodni, hanem megmagyarázni, racionális választ adni, megérteni. A világ jelentős része azért nem tudja elfogadni a Szentháromságot, mert nem érti. Nem lehet leírni, nem lehet matematikailag bizonyítani, tételszerűen igazolni. Érdemes azonban nem elfelejtenünk azt, hogy a világon számos dolog van még mindig, amit nem értünk, aminek működését nem ismerjük, és attól ezek a fizikai és biológiai jelenségek mind igazak! Az orvostudomány még mindig számtalan kérdésre csak keresi a magyarázatot, de a pontos magyarázat hiányában is ki kell jelentenie, hogy mi a tényállás, mi az igazság. Mert a szeme előtt látja. Látja, ami történik sejti szinten, ami történik a molekulák szintjén, látja – csak megmagyarázni nem tudja.
A rejtélyes Istennel is így vagyunk. Aki a Biblia tudósítása szerint három különleges személyben jelenti ki magát. Az Ő Lelke lebegett a teremtés pillanatában a vizek fölött. Az Ő isteni hangja szólt Mózeshez a pusztában. És az Ő csodálatos személye jelent Galileában a tanítványok és sok ezer ember számára a Názáreti Jézusban. Három személyben az egyetlen isteni lényeg, az egyetlen kijelentés, kinyilatkoztatás. Ez az igazság. Ez az a tény, amelyet a Biblia első lapjától az utolsóig látunk. A három személyben Isten gazdagsága jelenik meg számunkra, az a teremtő kreativitás, hogy ő minden módon szólni akar az emberhez, minden utat ki akar használni arra, hogy kapcsolatot teremtsen azzal az emberrel, akit Ő szeret, akit Ő meg akar menteni.
Minden módon, és minden úton. Ez a Biblia tudósítása szerint három módot, három utat jelent. Az Isten, aki a kezdet és a vég, az élet vizéből (Jel 21,6) akar adni a szomjazó embernek. Meg akarja ezt tenni Atyaként, Fiúként és Szentlélekként. Ahogy a víznek három állaga van, folyadékként, jégként, és páraként, a szomjazó embert az Isten a legkülönbözőbb formákban meg akarja szólítani. Három forma, de ugyanaz az anyag. Három személy, de ugyanaz az egység.
Titokzatos egység ez. Titokzatos, de igaz. Ez az az igazság, amelyet pontosan sosem fogunk tudni megmagyarázni. De olyan igazság, amely meggazdagítja életünket. Annak ellenére, hogy akár áldozatot is kell hoznunk érte. Erről szól Az igazságbolt című történet:
Alig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a bolt feliratát: Igazságbolt. Itt igazságot árusítottak. Az eladólány nagyon készséges volt. Megkérdezte milyen igazságot szeretnék vásárolni, teljes igazságot, vagy csak részigazságot. Teljeset, természetesen. Csak semmi általás, semmi védekezés, semmi racionalizálás. Én a teljes igazságot akarom, a színtiszta igazságot. Az eladólány átkísért a bolt túlsó felébe, ahol a teljes igazságot kínálták. Az eladó itt együttérzően rám nézett, és az árcédulára mutatott:
– Uram, a teljes igazság ára igen magas – mondta.
– Mennyibe kerül? – kérdeztem eltökélten, gondolván, hogy bármit is kelljen érte fizetnem, nem számít.
– Ha ezt megveszi, uram – válaszolta az eladó –, élete hátralevő részében le kell mondania minden nyugalmáról.
A történet befejezése szerint a vásárló erre szomorúan távozik a boltból. Azt remélte, hogy olcsón jut majd hozzá a teljes igazsághoz. De rá kellett jönnie, hogy nem kész rá. Teljes igazságot szeretett volna, de azt úgy akarta megkapni, hogy az ő racionális biztonságtudata, nyugalma mindvégig megmaradjon.
3. A HIT ÚTJÁN JÁRVA
Ezen a ponton érkezünk meg Pál szavaihoz, a Római levélhez. A hit témájához. „Megigazultunk hit által.” (Rm 5,1) Hogyan szeretnénk mi megismerni Istent? Hogyan fordulunk hozzá, hogyan ostromoljuk őt a mi kérdéseinkkel? Amelyek nagyon sokszor jogos kérdések. Hiszen az Isten ilyennek teremtett meg minket. Kérdező lényeknek, akik mindig képesek feltenni egy újabb kérdést, mindig el tudunk indulni egy újabb kanyarba. De hogyan kérdezünk? A racionális biztonságtudat, az értelmi képességek igényével? Vagy a hit biztonságának igényével? Pál azt mondja, hogy az isteni ismeret a hit útján nyerhető el, és nem a racionalitás útján. Hit által igazultunk meg, és nem az eszes végig gondolásunknak, az intelligenciánknak köszönhetően. Hit által.
És ami nagyon elgondolkodtató, hogy a hit útján járva az ember mégis bizonyosságra juthat. Létezik a hitnek biztonsága. Merjünk megszabadulni a racionalitás kényszerétől, merjünk a hitre hagyatkozni, ahol az Isten meg fog ajándékozni a bizonyossággal!
Feltűnő, hogy Pál milyen biztonsággal beszél a megigazulásról, a békességről: megigazultunk, és békességünk van! A múltban megtörtént, Isten megbékélt velünk, elfogadott, ezért ma kimondhatom, biztonsággal és bizonyossággal, hogy békességem van Istennel. Nem csak lesz, hanem itt és most, jelen időben van. Ahhoz, hogy erre mi is eljussunk el kell indulni a hit útja felé. Pál ezt nem az iskolázottsága, képzettsége vagy intelligenciája alapján mondja ki. Bizonyosságot Istenről, a hit útján járva kaphatunk ma is.
Ebben a szakaszban a hit útjának három ajándéka jelenik meg. Az Isten békessége, az Isten dicsősége, és az Isten szeretete állnak egymás után. És ebbe a rövid néhány versbe is el van rejtve a Szentháromságról szóló tanítás. Az Istennek ezeket a csodálatos ajándékait ugyanis a három isteni személy együttmunkálkodása révén kaphatjuk meg. Egy kicsit itt bele látunk a Szentháromság titkába.
Az Isten békességét, az Istennel való megbékélést a mi Urunk Jézus Krisztus által nyerjük. (Rm 5,1) Jézus személye közvetítő eszköz az Isten személye felé. Jézus az, aki kijelenti számunkra, hogy elközelgett számunkra az Isten országa. És ő jelenti ki számunkra azt is, hogy mi ebbe az isteni országba belépést nyerhetünk, mi is gyermekei lehetünk az Istennek. Békességünk lehet Istennel, akit Jézus által Atyánknak szólíthatunk.
Az Isten dicsőségében részesedés reménységét ugyancsak Jézus által kaphatjuk meg. (Rm 5,2) Ő az, aki elvezet bennünket az Isten közelségébe, az Isten jelenlétébe. Már életében is ez számított rendkívüli tettének: embereket az Isten közelségébe vonzott, és ezt teszi ma is. S ebben az istenközelségben, ahová Jézus vezet, elkezdődik egy életet átformáló, átalakító munka. Egy megszentelő munka, amelynek során az ember meg nem érdemelt módon az Isten dicsőségében, szentségében kezd el részesedni.
Békesség, dicsőség – és szeretet. Az Isten szeretetének adománya a Szentlélek által valósul meg életünkben. (Rm 5,5) „Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” Az Isten békessége, az Isten szentségének dicsősége elindít a szeretet felé. A másik ember felé. És ha már az előbb a Szentháromság kapcsán a megmagyarázhatatlan igazságról beszéltünk, akkor ezt a szívbe áradó isteni szeretet kapcsán is megjegyezhetjük: az Isten szeretete is megmagyarázhatatlan, és irracionális. Nincs rá okos magyarázat, az Isten szeretetét megélni és gyakorolni nem gazdaságos, nem visszafizetődő, nem racionális. De mégis igazság.
Ajándékozzon meg minket Isten a hit útjával! Azzal az úttal, ahol a racionális megfontolásaink helyett merünk hitből élni és hitből lépni. És ezen az úton adja nekünk Isten az ő békességét, az ő szentségének dicsőségét, és Szentlelke által a szeretetét! Ámen!
